Kártérítés

A kártérítés a károsult személyében vagy vagyonában bekövetkezett kár „ellentételezése”, amelynek célja, hogy a károkozó olyan helyzetbe hozza a károsultat, mintha a károkozás meg sem történt volna. Amennyiben az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, vagy ezt a károsult alapos okkal nem kívánja, a károkozó köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.

Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, valamint a károkozással bekövetkezett kár csökkentéséhez, elhárításához szükséges költséget kell megtéríteni

A kártérítés alapesete a Polgári törvénykönyv 339. §-ának rendelkezésén alapul: Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A polgári jogi kártérítés csak az alábbi négy feltétel együttes fennállása esetén érvényesíthető:

• Károkozó jogellenes magatartása;
• Jogellenes magatartás felróhatósága (a károkozó nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható);
• Okozati összefüggés a kár és a felróható magatartás között;
• A kár bekövetkezése.

Egyes speciális esetekben van vétkesség nélküli kártérítés (például a veszélyes üzemi felelősség esetköre).

A polgári jogi kártérítési felelősség fennállhat szerződéses jogviszony keretében okozott kárért (kontraktuális felelősség) és szerződésen kívül okozott kárért (deliktuális felelősség).

A hatályos szabályozás – apróbb eltérésekkel a szerződésen kívül okozott kár kártérítési szabályait rendeli alkalmazni a szerződéses jogviszonyból származó kártérítés esetére is.

A kártérítés sikerességéhez a károsultnak kell bizonyítania, hogy kára következett be (annak nagyságát), azt, hogy a kárt a károkozó magatartása (mind tevőleges, mind mulasztás) okozta és hogy ez a magatartás jogellenes volt.

A károkozónak kell bizonyítania, hogy magatartása az adott helyzetben elvárható magatartásnak megfelelt, azaz nem volt jogellenes.

A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.

Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.

Akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete (jövedelme) a baleset előtti keresetét - neki fel nem róható okból - nem éri el. Balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetében járadékként az elmaradt keresetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megtéríteni.

A baleset következtében meghalt személy által eltartottak olyan összegű tartást pótló járadékot igényelhetnek, amely szükségleteiknek - a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető keresetüket (jövedelmüket) is figyelembe véve - a baleset előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítja.

Ha a kár mértéke - akár csak részben - pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Az általános kártérítés visszakövetelésének nincs helye azon az alapon, hogy a tényleges kár mértéke utóbb nem érte el az általános kártérítés összegét. Ha azonban a kötelezett általános kártérítésként járadékot fizet, a járadék mértékének csökkentését vagy a járadékfizetés időtartamának megváltoztatását a körülmények alakulásához képest követelheti.

A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes.

Az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el a követelés, ha a kárt szándékosan vagy bűncselekménnyel okozták. A bűncselekménnyel okozott kár esetén azonban a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

****

"Aki másnak jogellensen kárt okoz köteles azt megtéríteni." Az oly egyértelműnek tűnő szabály alkalmazása számtalan jogkérdést vet fel.

Mikor vagyunk jogosultak kártérítésr?
Azt gondoljuk, hogy elegendő annak bizonyítása, hogy a kárunk keletkezett és azt a károkozó okozta. Ezzel szemben fontos hangsúlyoznunk, hogy kártérítési igényünk érvényesítésekor különös körültekintéssel kell eljárnunk, ugyanis a kártérítés felelőség megállapíthatóságának feltételei közül akár egytlen feltétel hiánya is mentesíti a károkozót a felelősség alól. Mit kell bizonyítanunk? A kárért felelős személy jogellenes magatartását, a károkozás felróhatóságát (azaz nem úgy járt el ahogy az adott helyzetben elvárható), a kárunkat, valamint az okozati összefüggést a károkozó magatartása és a kárunk között, ami azt jelenti, hogy a károkozó magatartás nélkül nem lépett volna fel a kár.
Bármelyik feltétel hiánya esetén magunk viseljük a kárunkban keletkezett értékcsökkenést.

Noha minden károkozó magatartásról gondolhatjuk, hogy jogellenes is egyben mégis 4 esetet kizár a polgári törvénykönyv a jogellenesség alól:
1. jogos védelem: jogtalan támadás, vagy arra irányuló fenyegetés elhárítása érdekében okozott kárt nem kell megtértíni
2. szükséghelyzet: másnak életét-, testi épségét, vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszélyhelyzet esetén a kárt szenvedő (általában tulajdonos) tűrni köteles az így okozott kárt
3. károsult beleegyezése: nem jár kártérítés, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták.
4. Rendeltetésszerű joggyakorlás: pl. kisajátítás, bizonyos szomszédjogok gyakorlása során okozott kár.

Mit követelhetünk, ha vagyonunkban kár keletkezik?
Követelhetjük a felmerült kárunk megtérítését, amely azzal az értékkel egyenlő, amelytől a károsult dolog elpusztulása, megrongálódása, elvesztése folytán elsetünk.
A vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges költségünk megtérítését ugyancsak kérhetjük, hiszen azokat a kiadásainkat a károsító magatartás eredményezi.
Végezetül követelhetjük az elmaradt hasznunkat, azaz azt az értéket, amellyel gazdagodtunk volna a károsító magatartás hiányában.

Jól látható, hogy a vagyonunkban keletkező kár "kompenzálsára" követelhető kártérítés körében milyen értékeket kell egy esetleges kártérítési perben igazolni.

Más a helyzet a személyhez fűződő jogaink megsértése esetén. A jogsérelem alapján a gyakorlatban olyan sérelmeket (pl. jó hírnevünk megsértéséből fakadó kár, testi épségünkben, becsületünkben okozott kár) kellene pénzben kifejezni, amelyek vagyoni mércével megmérhetetlenek, az eredeti állapot helyreállíthatatlan, még ideális esetben is csak az okozott immateriális kár hozzávetőleges kiegyensúlyozása lehetséges.
Ezen jogok általános védelméből következően minden személyhez fűződő jogot sértő magatartás jogellenes, így a személyhez fűződő jogok bármilyen súlyú megsértése megteremti a jogalapot a nem vagyoni kárért való felelősségnek, a sérelem foka kizárólag az összegszerűség körében értékelhető.

A kártérítési felelősség bonyolultságára tekintettel a kára keletkezését követően kérje kollégánk segítségét nehogy a felmerült kárán túl a sikertelen kártérítési per költségei is Önre nehezedjenek.