Házastársi tartás

A házasfelek egymással kapcsolatos felelőssége a házasság felbontásával sem minden vonatkozásban szűnik meg. A volt házastárs a törvényi feltételek fennállása esetén a jogosult (ez a legtöbbször a volt feleség, de a volt férj is azonos jogokkal rendelkezik) erre irányuló kérelme esetén megállapodás hiányában a bíróság erre vonatkozó ítélete szerint köteles volt házastársáról gondoskodni.

A jogszabály a házastársi tartási kötelezettség fennállását/megállapítását több együttes feltételhez kötöti, melyek az alábbiak:

•   a jogosult önhibán kívüli rászorultsága,
•   a jogosult tartásra érdemessége,
•   a kötelezett teljesítőképessége.

A bíróság kizárólag mindhárom feltétel együttes fennállása esetén állapítja meg a volt házastársi tartási kötelezettségét.

Önhiba esetén a leggyakoribb a betegség folytán bekövetkező, a keresőképességre kiható állapot és az életkor. Az érdemtelenség (mely az adott fél magatartását hivatott értékelni) megvalósulhat mind a házas együttélés, mind az életközösség megszakadása és a bontás között, mind a házasság felbontását követően.

Az eljárás során a bíróságnak fel kell derítenie a tartásra jogosult és a kötelezett vagyoni helyzetét, vizsgálva többek között azt is, hogy a tartásra kötelezettet terheli e más, a jogosultat megelőző tartási kötelezettség, illetőleg a jövedelme alapján a tartásra képes-e és ha igen, milyen mértékben.

A tartási kötelezettséget fő szabály szerint határozatlan időtartamra állapítja meg a bíróság, de egyes esetekben a határozott idejű tartásdíj fizetési kötelezettség megállapításának sincs akadálya. A tartásra való jog megszűnik, ha a jogosult újból házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít, illetve a tartásra magatartása miatt utóbb érdemtelenné válik, valamint akkor is, ha a további tartásra nem szorul rá.

A megállapított tartásdíj módosítása, megszüntetése a felek körülményeiben bekövetkezett, a tartásra kiható körülmény lényeges megváltozása esetében kérhető a bíróságtól.

A házastársi tartás megállapítására lehetőség van különélő házastárs esetében is. A házastárs ugyanis köteles a különélő és önhibáján kívül rászoruló házastársát - ha arra nem érdemtelen - különvagyonából is eltartani, amennyiben házastársa megélhetésének költségeit a közös vagyonból nem lehet fedezni és a tartás nem veszélyezteti a kötelezett saját, valamint annak megélhetését, akinek eltartására házastársával egysorban köteles.

A házastársi tartás igen hosszú időre szóló pénzügyi kötelezettséget jelent és jelentős mértékben befolyásolhatja mind a tartásra kötelezett, mind a jogosult fél életminőségét. Ezért a kérdés sok esetben komoly érdekellentétet keletkeztet a volt házasfelek között. Érdemes tehát időben ügyvédhez fordulni! Irodánk ügyvédei nagy gyarkorlattal rendelkeznek ebben a kérdésben és a megállapodás előkészítésében, elkészítésben, valamint a bírósági eljárásokban is az Ön rendelkezésére állnak.